Nehéz erről írni. Idejétmúlt az eszköz is és az elképzelés is. A gyári „autóhifi” mindent maga alá temet, mint egy jófajta lavina az Alpokban. Szerencsénkre, azért a gyári rendszerek minősége manapság már nem olyan fájdalmas. Pillanatok alatt párosodik a telefonunk az autónkkal és már szólhat is a zene, mehet a telefonálás.
Ez már nem is egy trend, ez maga az alapfelszerelt valóság.
Mai eszközünk célcsoportja az autós szórakoztatóközpontokat nélkülöző autósok . Több okból is ragaszkodhatunk az éppen használatos, a rádiófrekvenciákon és az audio CD-n kívül mást megszólaltatni nem hajlandó autórádiónkhoz. Passzol a műszerfalhoz, szeretjük a hangját, épp nem áll rendelkezésre megfelelő anyagi forrás egy minőségi upgradehez. Igazából mindegy is. A lényeg, hogy marad, csak hát ne kelljen fülvérzésig az épp aktuális műsorszerkesztő kedvencét hallgatnunk a rádióban, vagy azt a négy darab CD-t, amit tavalyelőtt nyaralásra írtunk. Szinte hallom, ahogy egyszerre kiált a nép: „veszteséges tömörítéssel, digitális formában tárolt zenét akarunk, újraírható adattárolóról!” Hogy mit? „Mp3-at telefonról, pendriveról, SD kártyáról, mp3 lejátszóról”. És bluetooth-al vagy kábellel csatlakozzon, amikor épp nem sd kártyáról vagy pendriveról játszik le? Mindegy is! A Car G7 az eddig felsorolt követelések mindegyikének eleget tesz, sőt! Elviekben kihangosítóként is üzemelhet, azonban annak nem túl jó.
Bontogassunk csomagot! Képekkel, angol nyelvű feliratokkal díszített, meglepően igényes dobozban érkezett. Kézbe véve nekem „bakelit” érzésem volt, amit kályhaezüsttel tettek „korszerűvé”, mármint ha a kor a 2000-es évek. Ennek ellentmondva az összeszerelés példás, sehol nem recseg, ropog. A gombok nyomáspontja megfelelő, a holtjátékuk nem zavaró.
Az installálásra ezúttal nem vesztegetnék túl sok szót. Bedugjuk a szivargyújtóba és már indul is a folyamat, felgyulladnak a fények, és a kis telefonkagylóval díszített gomb piros és kék színben felváltva pomázik. Egy 8-szegmenses kijelzőn (ami valójában hét) láthatjuk az éppen aktuális FM frekvenciát, amire ha ráhangolódunk a rádióval, az autó hangszóróin keresztül rögtön közli is egy hölgy angolul, nagyon durva kínai akcentussal, hogy az eszköz készen áll a párosításra. Ezt az első alkalommal még meg kell tennünk, utána viszont, amint áramot kap (és be van kapcsolva a bluetooth a telefonon) 3 másodpercen belül automatán kapcsolódik. A legtöbb telefon alapértelmezett zenelejátszóját indítani és vezérelni is tudjuk róla, a többinél, marad a jól megszokott indítási módszer.
A hangminőség az eddig próbált eszközök közül magasan a legjobb, alapzaja egészen minimális, normál hangerőnél észrevehetetlen.
Bejövő hívás esetén a már megismert hölgy beolvassa angolul a hívó fél számát, amennyiben az elérhető. A kihangosítás azonban már közel sem tökéletes. A mikrofon nagyon gyenge. Általában csak akkor hall minket a másik fél, ha üvöltve kommunikálunk, de úgy meg nem leszünk túl érthetőek. És fárasztó is, akárcsak az SD kártyáról vagy pendrive-ról való zenelejátszás. A hardware nem túl izmos. Számok közötti váltásnál kínos másodpercek telnek el, valamint pörgetni és a könyvtárak között váltani eleve nincs lehetőségünk.
Összefoglalva. Elsősorban bluetooth kapcsolaton keresztüli zenelejátszásra tökéletes, valamint USB-s töltőnek (5V/2,1A). Az összes többi funkció a gyakorlatban csak hencegésre jó, bár nem hiszem, hogy ettől bárki elalél az első randin.
Jelenleg 8 euróért juthattok hozzá itt >>
Még több FM Transmitter itt >>
Extraként egy kis kínai Photoshop poén: a szivargyújtó biztos nem volt túl fotogén helyen ebben az automata Range Roverben, így kerülhetett a váltóprogram-előválasztó tekerőgombjának helyére:
Korábbi cikkek:
>Kötelezővé tenném! - Mágneses töltő és adatátviteli kábel
>Napelemes Akkubank - Bear Grylls nem ezt választaná
>Pekingi Wunderbaum, avagy az autós szagsemlegesítő
