Nehéz erről írni. Idejétmúlt az eszköz is és az elképzelés is. A gyári „autóhifi” mindent maga alá temet, mint egy jófajta lavina az Alpokban. Szerencsénkre, azért a gyári rendszerek minősége manapság már nem olyan fájdalmas. Pillanatok alatt párosodik a telefonunk az autónkkal és már szólhat is a zene, mehet a telefonálás.

Ez már nem is egy trend, ez maga az alapfelszerelt valóság.

Mai eszközünk célcsoportja az autós szórakoztatóközpontokat nélkülöző autósok . Több okból is ragaszkodhatunk az éppen használatos, a rádiófrekvenciákon és az audio CD-n kívül mást megszólaltatni nem hajlandó autórádiónkhoz. Passzol a műszerfalhoz, szeretjük a hangját, épp nem áll rendelkezésre megfelelő anyagi forrás egy minőségi upgradehez. Igazából mindegy is. A lényeg, hogy marad, csak hát ne kelljen fülvérzésig az épp aktuális műsorszerkesztő kedvencét hallgatnunk a rádióban, vagy azt a négy darab CD-t, amit tavalyelőtt nyaralásra írtunk. Szinte hallom, ahogy egyszerre kiált a nép: „veszteséges tömörítéssel, digitális formában tárolt zenét akarunk, újraírható adattárolóról!” Hogy mit? „Mp3-at telefonról, pendriveról, SD kártyáról, mp3 lejátszóról”. És bluetooth-al vagy kábellel csatlakozzon, amikor épp nem sd kártyáról vagy pendriveról játszik le? Mindegy is! A Car G7 az eddig felsorolt követelések mindegyikének eleget tesz, sőt! Elviekben kihangosítóként is üzemelhet, azonban annak nem túl jó.

Bontogassunk csomagot! Képekkel, angol nyelvű feliratokkal díszített, meglepően igényes dobozban érkezett. Kézbe véve nekem „bakelit” érzésem volt, amit kályhaezüsttel tettek „korszerűvé”, mármint ha a kor a 2000-es évek. Ennek ellentmondva az összeszerelés példás, sehol nem recseg, ropog. A gombok nyomáspontja megfelelő, a holtjátékuk nem zavaró.

Az installálásra ezúttal nem vesztegetnék túl sok szót. Bedugjuk a szivargyújtóba és már indul is a folyamat, felgyulladnak a fények, és a kis telefonkagylóval díszített gomb piros és kék színben felváltva pomázik. Egy 8-szegmenses kijelzőn (ami valójában hét) láthatjuk az éppen aktuális FM frekvenciát, amire ha ráhangolódunk a rádióval, az autó hangszóróin keresztül rögtön közli is egy hölgy angolul, nagyon durva kínai akcentussal, hogy az eszköz készen áll a párosításra. Ezt az első alkalommal még meg kell tennünk, utána viszont, amint áramot kap (és be van kapcsolva a bluetooth a telefonon) 3 másodpercen belül automatán kapcsolódik. A legtöbb telefon alapértelmezett zenelejátszóját indítani és vezérelni is tudjuk róla, a többinél, marad a jól megszokott indítási módszer.
A hangminőség az eddig próbált eszközök közül magasan a legjobb, alapzaja egészen minimális, normál hangerőnél észrevehetetlen.
Bejövő hívás esetén a már megismert hölgy beolvassa angolul a hívó fél számát, amennyiben az elérhető. A kihangosítás azonban már közel sem tökéletes. A mikrofon nagyon gyenge. Általában csak akkor hall minket a másik fél, ha üvöltve kommunikálunk, de úgy meg nem leszünk túl érthetőek. És fárasztó is, akárcsak az SD kártyáról vagy pendrive-ról való zenelejátszás. A hardware nem túl izmos. Számok közötti váltásnál kínos másodpercek telnek el, valamint pörgetni és a könyvtárak között váltani eleve nincs lehetőségünk.

Összefoglalva. Elsősorban bluetooth kapcsolaton keresztüli zenelejátszásra tökéletes, valamint USB-s töltőnek (5V/2,1A). Az összes többi funkció a gyakorlatban csak hencegésre jó, bár nem hiszem, hogy ettől bárki elalél az első randin.

Jelenleg 8 euróért juthattok hozzá itt >>

Még több FM Transmitter itt >>

Extraként egy kis kínai Photoshop poén: a szivargyújtó biztos nem volt túl fotogén helyen ebben az automata Range Roverben, így kerülhetett a váltóprogram-előválasztó tekerőgombjának helyére:

Korábbi cikkek:

>Kötelezővé tenném! - Mágneses töltő és adatátviteli kábel
>Napelemes Akkubank - Bear Grylls nem ezt választaná
>Pekingi Wunderbaum, avagy az autós szagsemlegesítő

Igaz ugyan, hogy a mostanában nem is oly ritka mínusz 20 fok nem hozza meg az ember kedvét a túrázáshoz, azért lassan, de biztosan érkezik a tavasz. Az ember csak bevágja a szükséges dolgait a hátizsákba és irány a természet. Azonban manapság mindenhová magunkkal viszünk pár kütyüt is, amiknek energia kell. Rengeteg olyan helyzet van, amikor az otthontól távol szükségünk lenne némi plusz áramra. Attól el is tekinthetünk, hogy milyen eszköz számára, ahogy attól is, hogy egy Akkubank szükségességét boncolgassuk. Olykor kell és kész. Azonban az Akkubank kapacitása is véges. Milyen remek lenne, ha a konnektortól távol is tudná tölteni magát. Minden kívánság így teljesüljön! Íme egy napelemes verzió.

Átlátszó műanyag dobozban érkezett, pár extra kiegészítővel. Alapfelszerelésként jár hozzá az angol nyelvű használati útmutató, egy viszonylag rövid micro-USB kábel, egy tetszetős karabiner, valamint egy kis szövet kulcstartó, amibe integráltak egy mini iránytűt. Utóbbiakat inkább a kulcstartók közé sorolnám, mintsem a vadon meghódítását segítő, vérprofi "túlélő" eszközökhöz.
Az akkut kézbe véve azonnal feltűnik a nem ragadós, kellemes érzetű, csúszásmentes gumi bevonat és a fém csiptető a hátoldalon.IP67 minősítéssel rendelkezik, amiből az első számjegy a szilárd anyagok (6 - teljes mértékben védett por ellen), a második a vízzel szembeni védelemre vonatkozik (7 –merülés ellen korlátozott mértékben védett).  Ebből adódóan gumi ajtó mögött lakik a két normál és egy micro-USB aljzat. Az energiát az első kettőn adja le (működnek egyszerre is), az utóbbin pedig veszi fel.
Oldalán egy multifunkciós gomb található. Hosszan nyomva aktiválhatjuk a túrajelleget erősítő "kemping fény" módot. Ekkor a plexi alatt lévő 9 LED folyamatosan világítani kezd, újabb gombnyomás után SOS jelzést ad. Fényereje egy átlagos telefon segédfényénél valamivel nagyobb. Ha már eleget világítottunk újabb rövid gombnyomással ki is kapcsolhatjuk.
Alaphelyzetből kiindulva rövid gombnyomással be- és ki- kapcsolhatjuk az aljzatok áramát, noha ezt automatikusan is tudja. Amikor érzi, hogy egy energiaéhes dolgot csatlakoztattunk azonnal beindul és dolga végeztével, valamint 10perc ráhagyással ki is kapcsol.Megfelelően érzékeny, egy kis áramfelvételű bluetooth headset is feléleszti. A folyamatokról LED-ek tájékoztatnak. Egy sárga jelzi, amennyiben van annyi és olyan fény, amivel töltődni tud. Ez a funkció automata és nem kikapcsolható. A maradék 4 kék színű pedig 25%os lépcsőben mutatja a saját töltöttséget, illetve tájékoztat a töltődés folyamatáról.

A gyári ígéretek: 5V/1A áramfelvétel, 5V/2x1A maximális áram leadás, 10.000mAh kapacitás, 200mA/h napelemes töltés. Az áramfelvétel stimmel, ahogy a leadás is, azonban a kapacitás a gyakorlatban egy Redmi 3S kétszeri teljes feltöltésére épphogy csak elegendő.

A napelemes töltés hozza az ígérteket, de ezt gondoljuk végig picit. Minden egyéb tényezőtől eltekintve, puszta matek alapján 50 napsütéses óra alatt tudná magát teljesen feltölteni. Tehát egy LED-nyi (25%) megújuló, ingyen áram, 12,5 óra sütkérezést jelent. Azaz ha nyár közepén, reggel héttől kora este nyolcig teljes erőből süt a nap, az még mindig nem egész egy tanknyi egy átlagos okostelefonhoz. És ezek az optimális értékek. A valóságban közel 14 napsütéses óra kell neki a 25% megszerzéséhez. Tehát arra ne számítsunk, hogy innentől kizárólag a nap energiájával fedezni tudjuk az USB-s eszközeink energiaigényét. Azonban mindenképpen bíztató, hogy erre a gyártó is felhívja a figyelmünket.

Én az alsó árszegmensben keresgélőknek, valamint az ellenállóbb darabok kedvelőinek ajánlanám, függetlenül a napelem szükségességétől.

A kínálat mint mindig, most is igen széles >>

Link a termékhez >>

 A blog további bejegyzései:
>Kötelezővé tenném! - Mágneses töltő és adatátviteli kábel
>Pekingi Wunderbaum, avagy az autós szagsemlegesítő

Kitoltak velem! Évek óta az egyik legnagyobb hazai illatosítógyártó műanyag terméke szorongat egy kis üvegcsét az autómban. Nem feltétlen igénylem, hogy rágógumi, vagy „Monnlight Vanilla" illat vegyen körül vezetés közben, de egy Aqua fantázianevű túl sok vizet nem zavar. Azonban! Egyik pillanatról a másikra kivonták a piacról. Megérkezett az új verzió és a semmilyen illat már nem élte túl a modellváltást. Nem volt választás, új autóillatosító után kellet néznem.

Belevetettem magam az illatok tengerébe, mint zsűritag az „Amerika legbüdösebb tornacípője” versenyen.

De mi veheti fel a versenyt a víz illatával? Hát a semmi! Itt jön képbe az ionizátor.

Utálom kidobni a cuccaimat. Például ezért porosodik már fél éve a polcon egy FM transmitter a méltán világhírű „Energy Sistem” gyártótól némi szoftveres hibával, arra várva, hogy előkerül hozzá egy javított firmware vagy legalább a gyári.

Szerintem másnál is előfordult már, hogy korunk főgonosza, a micro-USB aljzat meghibásodása, használhatatlanná tette az egyébként remekül működő telefont / tabletet / akkumulátoros kéziventillátort. Azt azért ki lehet bírni röhögés nélkül, amikor megpróbálod a merülőfélben lévő eszközt feltölteni, de csak rengeteg mozgatás és próbálkozás árán sikerül beleszuszakolni egy-egy százalékot, aztán már annyit sem. A szeretett kütyü a kezeid között leheli ki a lelkét, és közben semmit sem tehetsz. Hőn szeretett Lenovo Yogám is erre a sorsra jutott, ezért elhatároztam, hogy többet ilyen nálam nem történhet meg!